|
Oldal 1 / 2 A határozottan egyéni látásmóddal bíró, és egy egész alműfajt elindító, ám mostanra egyre inkább adaptálódó kanadai rendező, David Cronenberg különös döntést hozott: saját maga filmjéből készítene remake-et, nevezetesen A légyből.
Az 1986-os sci-fi-horror már maga is remake volt egyébként: George Langelaan novelláját, a transzportációval kísérletező, majd lassan óriásléggyé változó tudós történetét először 1958-ban vitte vászonra Kurt Neumann. Cronenberg később kultikussá váló rendezése már bemutatásakor hatalmas siker lett: a 15 millió dolláros költségvetésű darab Amerikában 40 millió dolláros bevételt ért el, a maszkmesterek munkáját pedig Oscar-díjjal jutalmazták. Három évvel később A légyért Oscart kapott szakember, Chris Walas készített a filmhez folytatást, amely azonban nem nyerte el sem a közönség, sem a kritikusok tetszését. Cronenberg állandó zeneszerzője, Howard Shore pedig operát írt a filmből, melyet tavaly nyáron mutattak be Párizsban, majd Los Angelesben is, szintén Cronenberg rendezésében. A direktor mostani döntése nem csupán a puszta tény miatt érthetetlen, hanem az indoklás miatt is; állítása szerint az újbóli feldolgozásra a trükkök terén azóta elért változások miatt van szükség, mivel olyan technikai lehetőségek állnak rendelkezésre, amelyek negyedszázaddal ezelőtt még nem léteztek. Szó sincs tehát módosított koncepcióról, megváltozott társadalmi-szellemi környezetről, vagy egy újabb jelentésrétegről, pusztán egy valósághűbb látványvilág megteremtése a fő cél - miközben a '86-os film mai szemmel is tökéletesen működő és hatásos darab. Persze korábban többször is előfordult már, hogy egy művész saját korábbi rendezését forgatta újra. Hitchcock 1956-ban másodszor rendezte meg Az ember, aki túl sokat tudott-at, Herzog a Hajnali mentőakció alapjául szolgáló történetet a Kis Dieter repülni akar (Little Dietes Wants to Fly) című dokumentumfilmjében már feldolgozta, Haneke Furcsa játékának két évvel ezelőtti, angol nyelvű változata pedig szinte jelenetről jelenetre másolta a tíz évvel korábbi eredetit. Hitchcock azonban rendezői érettségével és előrébb lépésvel indokolta az ön-remake-et, Herzog a játékfilmes formával, Haneke pedig az új közönség elérésével indokolta döntését - Cronenberg érvelése velük szemben az új, tökéletesebb technikáról meglehetősen gyenge lábakon áll. Forrás: Odeon.hu
|