A festés mindenkori kedvelt színtere és témája a természet meg a táj, azonban az ez irányú érdeklődés megnövekedése a 19. századi impresszionizmus megjelenésének köszönhető. Az impresszionista tájkép a pillanatnyi benyomást, hangulatot, érzéseket és ösztönös kifinomultságot tükröz, közös elmélkedésre hív meg. Saját koruk kritikusai és műélvezői nem fogadták nagy lelkesedéssel ezt az irányzatot, ki is nevették ezért az alkotókat, de ők kitartottak a saját véleményük, az elképzeléseik mellett.
Ennek köszönhetően a mai nap embere, még a múzeumba keveset járó is, fel tud idézni illetve sorolni pár impresszionista művészt és az általa festett kép címét is, valamint van olyan tájkép, amit kapásból a nagytöbbség is felismer. William Turner nagy hatással volt a korai impresszionizmus képviselőire. Ilyen művész Claude Monet, a mozgalom legismertebb festője, akinek az „Impresszió, a felkelő nap” című alkotása az irányzat névadója. Posztimpresszionista tájkép festők Cézanne, Van Gogh és a magyar Rippl-Rónai József is.