Egy átlagos lakásban a hangszóró vezeték útvonala ritkán egyenes, ezért a hossz, a keresztmetszet és a csatlakozó megválasztása a helyiségtől és a hangfalaktól függ.
Melyik hangszóró vezeték illik valóban a hifi rendszeremhez?
Egy átlagos lakásban az erősítőtől a hangfalakig vezető út ritkán egyenes: a kábel a szekrény mögött, a szőnyeg alatt vagy a szegélyléc mentén halad, a végén pedig mindig akad néhány centi, amely vagy kevés, vagy sok. Ilyenkor derül ki, hogy a megfelelő hangszóró vezetéket nem a leírás alapján, hanem a helyiség, a készülékek és a hangfalak ismeretében érdemes kiválasztani. A passzív hangfalakhoz az erősítő jelét a kábel juttatja el, ezért a rendszer megbízhatósága és a hangkép részletessége is részben ezen a kapcsolaton múlik. Nem kell hozzá egzotikus megoldás, de azt érdemes tudni, hogy mit keresünk.
Egy konyhai mikrohifihez vagy egy kisebb hálószobai házimozihoz rendszerint elég egy sodrott szerkezetű, oxigénmentes rézből (OFC) készült kábel egyszerű PVC köpennyel. Nagy felbontású sztereó rendszernél vagy igényesebb házimozinál viszont érdemes tisztább, homogénebb szerkezetű rezet, ezüstözött vezetőt és átgondoltabb szigetelést is megnézni, mert itt a különbségek könnyebben hallhatók. Nem mindig a legfejlettebb kivitelű kábel a legjobb választás: a cél az, hogy a kábel a rendszer szintjéhez illeszkedjen. Vásárlás előtt ezért tisztázni kell, mire használjuk a rendszert, és milyen hangfalakat kötünk be.
Hogyan válasszunk hosszt, keresztmetszetet és csatlakozót a saját hangfalainkhoz
A hossz meghatározásánál a tényleges útvonalat kell lemérni, nem a két pont légvonalbeli távolságát, és a végekre érdemes néhány tíz centi tartalékot hagyni. A két csatornához lehetőleg azonos hosszúságú kábel kell, még akkor is, ha az egyik hangfal közelebb áll az erősítőhöz. Hosszabb futásnál a hangszóró vezeték keresztmetszete is többet számít: a vastagabb vezető kisebb ellenállású, így kevésbé terheli az erősítő csillapítási tényezőjét, és segít megtartani a feszes mélyhangokat. Rövid, néhány méteres szakaszon sok esetben elég a 2 × 1,5 mm², hosszabb vagy nagyobb teljesítményű rendszerekhez pedig a 2 × 2,5 mm² vagy a vastagabb a szokásos választás.
A csatlakozónál az dönt, hogyan használjuk a kábelt. Ha a vezeték sodrott, nem túl vastag, és ritkán húzzuk ki, a lecsupaszított vég ujjal összecsavarva közvetlenül a hangfal vagy az erősítő szorítótermináljába is beköthető. Banándugó vagy villás saru akkor praktikus, ha gyakran bontjuk a kapcsolatot, vagy a vezető túl vastag a terminál furatához; tömör vezetőnél pedig gyakorlatilag kötelező, mert dugó nélkül nehéz stabilan rögzíteni. Kettős kábelezéshez (bi-wire) négyeres típus való, például egy 4 × 2,5 mm² keresztmetszetű kábel, amelynél hagyományos bekötéskor az erek páronkénti párhuzamosításával polaritásonként 5 mm² összkeresztmetszet érhető el. Ha a kábelnek szőnyeg alatt vagy fal mellett kell futnia, a lapos, szőtt szerkezetű típusok a kényelmesebbek.
A KáCsa Audió válasza: szerelt kábel a megfelelő hosszban, otthoni kipróbálással
Itt válik szét a méterre vásárolt kábel és a ténylegesen szükséges megoldás. A budapesti XVI. kerületben, a Rádió utca 1. szám alatt a KáCsa Audió műhelyében a kívánt hosszúságra és a kért csatlakozóval készítik el a kábelt, a szerelt kábelek mindegyikét pedig vásárlási kötelezettség nélkül haza lehet vinni, és a saját rendszeren meghallgatni. A szakemberek szükség esetén előbb felmérik a hifi- vagy házimozi-rendszer kábelezését, és a meglévő eszközökhöz illő típust ajánlanak. A méterre is kapható választék az egyszerűbb sodrott típusoktól a bi-wire kialakításig és a kültéri, UV-álló változatokig terjed.
A kipróbálásnak azért van jelentősége, mert a hangfalkábel hatása erősen függ a szobától, a hangfalaktól és a hallgató megszokásaitól. A szaküzletben zenehallgató szoba is van, ahol a vásárló a saját zenéjével, a saját fülével hasonlíthat össze kábeleket, még mielőtt bármit hazavinne. Otthon aztán a megszokott helyen, a megszokott lejátszási lánccal ellenőrizhető, hogy a választás beválik-e. Ha kiderül, hogy másik hosszra vagy csatlakozóra van szükség, a szerelés ugyanabban a műhelyben megoldható.
Gyakori tévhitek és hibák a hangfalkábel kiválasztásánál
Az egyik leggyakoribb tévhit szerint a vastagabb kábel mindig jobb. Rövid szakaszon a túlméretezett vezető legfeljebb a bekötést nehezíti, mert nem fér be a terminálba vagy a dugóba, és a merev kábelt nehéz a sarokba vezetni. Másik tévedés, hogy minden egyforma, ami rézszínű: a rézbevonatú alumínium (CCA) egyszerűbb és könnyebb alternatíva rövid, igénytelenebb telepítéshez, tartós otthoni rendszerben viszont az OFC számít az elvárt alapnak. Az ezüstözött rézvezetők inkább az igényes hifirendszerekbe valók, nem ez a belépő szint.
Gyakori bekötési hiba, hogy a hangszóró vezeték egyik szála kilóg a terminálból, és a szomszédos érhez ér, ami rövidzárlatot okozhat az erősítő kimenetén. Ugyanilyen sokszor cserélődik fel a polaritás; a köpenyen lévő színjelölés, bordázás vagy felirat éppen ezt segít elkerülni, hiszen az ellenfázisban szóló hangfalak kioltják egymás mélyhangjait. Falba vagy gipszkarton mögé szánt szakaszra ellenálló köpenyű típust érdemes választani, kerti hangfalakhoz pedig UV-álló szigetelésűt, mert ott a napfény és az időjárás is terheli a köpenyt. A kopott vagy oxidálódott csatlakozó sem jelenti automatikusan a teljes kábel cseréjét: a sérült kábelt gyakran meg lehet javítani, a régi csatlakozót pedig újra lehet cserélni.